A hangulat

Egészség Expo 2020

A hangulat – és kedélybetegségnek is tartott mentális problémák több mint 1 millió embert érintenek csak Magyarországon. Mit érzünk ilyenkor?

Milyen tünetei vannak? Mit tegyünk ellene? Fontos kérdések, amire érdemes tudni válaszokat.

Az első kérdés, mit is érez valójában, aki depressziós?

Általában lehangoltság, érzelmi üresség, az érzések átélésének hiánya jellemző azokra az emberekre, akik depressziótól szenvednek. Maga a kifejezés a nyomás (presszió) szóból ered. Ebben az esetben le-vagy elnyomást jelenthet. Utal arra, hogy bensőnkből valamit nem engedünk érvényre jutni, valamivel nem kívánunk szembesülni. Ezért elfojtjuk, lenyomjuk lelkünk mélyebb részeibe, ahol szorongást, belső bizonytalanságot és egyéb kellemetlen hatású érzéseket kelt. 

Természetesen a lelki egyensúly fenntartása érdekében többször próbálnak felszínre törni az ilyen „nemszeretem” lelki tartalmak, főként elkeseredés, tehetetlenség, bizonytalanság, harag és kisebbrendűségi érzések vagy más indulattal kísért nehéz érzések formájában. Hiszen, amit elnyomunk, az valahol más formában felszínre akar jutni. Az egyén a saját belső küzdelmeinek teljesen kiszolgáltatott és elszenvedő alanyává válhat ilyenkor.

Tudjuk, mégsem teszünk ellene?

A józan eszünk ugyan megérti, hogy valójában egy olyan folyamat, amelyben küzdelem zajlik a kirekesztés ellen. De a testünknek, a szívünknek hiányoznak a belső energiák, a pozitív és éltető tartalmak átélései.

Mintha elzárnánk saját magunkat az életenergiáinktól, amelyek kellemes érzések, érzelmek és testi érzetekben tudnák kifejteni jótékony hatásukat. Minden betegség, így a depresszió is, felhívja a figyelmet, hogy változtatni szükséges az életvitelünkön, szemléletmódunkon és berögződéseinken. A téli, borongós és korán sötétedős napokon is jótékony hatású, ha kimozdulunk tespedtségünkből, és mozgással próbáljuk magunkat felélénkíteni. Segíthet a szürkének látott napokon, ha társaságba megyünk, beszélgetünk valakivel. 

A másik meghallgatása, törődés egy kedves ismerőssel, nem csak neki, hanem a meghallgató félnek is felüdülésül szolgálhat. Érdemes megfogadni Tringer László professzor tanácsát, aki azt mondja, hogy a beszélgetést abba az irányba érdemes terelni, hogy önmagáról beszéljen a másik fél. 

Az őszinte, meghitt beszélgetések, mélyebb feltárulkozások megerősítenek abban, hogy mindannyian hasonló gondokkal küszködünk. Ráadásul az odafigyelés és együttérzés oldják a magányosság érzetét. Megélhetjük, hogy fontos vagyok valakinek. Vagy éppen hozzáfoghatunk egy régóta dédelgetett álmunk megvalósításához, a lehetőségeink keretein belül. Végre alkalom kínálkozik arra, hogy saját magunk- igazi, vágyott önmagunk- lehessünk.

Mi a teendő?

Fontos, hogy kicsit többet törődjünk belső világunkkal, amit elsősorban nem görcsös erőfeszítésekkel, hanem az adott helyzet elfogadásával, és az apró örömök megélésével érhetünk el. Az önsajnálat és magunkba roskadás nem segít abban, hogy valóban kezünkbe vegyük a sorsunkat.

Szakemberek által javasolt hasznos tanács, ha minden este, napunkra visszatekintve felidézünk legalább öt olyan dolgot, eseményt, valamint személyt, ami, aki aznap boldoggá tett, jóérzéseket keltett bennünk. Egyébként is a hála és az örömeink kifejezése mindig gyógyító hatású, és segíti a belső erők felszabadulását. A hangulataiknak kiszolgáltatott emberek szeretnek a múltjukon rágódni, és a megtörtént, de már meg nem változtatható eseményeken akár órákon át elidőzni, fantáziálni. Hasznosabb, ha a múlt eseményeinek, történéseinek lezárásával és elengedésével a jelenre összpontosítunk, illetve abban igyekszünk élni. Az itt és most valósága mindig számos új és friss élményt tartogat számunkra, amely örömtelibbé varázsolja hétköznapjainkat.

Cikkek az egészségről

**SMARTSEARCH**