A betegtájékoztatás fontossága

Egészség Expo 2020

Az egészségügyi intézmények szigorú bürökratikus szabályai a valóságban sokszor az egészségügyi személyzet érdekeit védik.

Az egészségügyi intézmények szigorú bürökratikus szabályai – noha retorikai szinten mindenütt a betegek érdekeit szolgálják – a valóságban sokszor az egészségügyi személyzet érdekeit védik. Sokszorosan igazolt tény, hogy az egészségügyi rendszer legkiszolgáltatottabb szerplője a beteg, ezért az ő jogai sérülnek legkönnyebben. [1]

Az egészségügyi személyzet a stressz, az időhiány miatt egy idő után „allergizálódhat” a betegekre, hozzátartozókra, akikben – a kimerültség hatására – minden bajuk okozóját, egyfajta ellenséget látnak. Mint ismeretes, az információ hatalom, de az egészségügy területén ez kiemelt kérdés, hiszen a beteg sorsáról van szó.

A személyzet úgy próbál – legtöbbször öntudatlanul – védekezni a túlterhelés ellen, hogy igyekszik a betegek nagyobb együttműködését akár kényszerrel is biztosítani. Ez a gyakorlatban legtöbbször bizonyos információk elhallgatásával érhető el, amelyek ismeretében a beteg esetleg (jogosan) panaszkodna, okvetetlenkedne. [2]

Minden egészségügyi intézmény alapvetően bürokratikus szabályok szerint működő rendszer, aminek sajnos mérhető az „embertelenedő” hatása. Ez legfőképp az évről évre emelkedő beteg – és hozzátartozói panaszok számában mutatkozik. Ezzel egyidejűleg a betegek türelmetlenebbé, haragosabbá és követelődzőbbé váltak. A demokratikus gondolkodás szerint a „nekem jogom van” kezdetű mondatok fémjelzik a panaszok tetemes részét. Tény, hogy számos olyan helyzet is előfordul a napi gyógyító tevékenység során, amikor nem pusztán arra van szükség, hogy hosszú ideig magyarázza az orvos a betegnek a problémáját, vagy terápiáját, hanem arra, hogy arról adjon tájékoztatást, mi az oka annak, hogy ebbe a helyzetbe került a beteg, és hogyan tudja a hasonló helyzeteket elkerülni.

Vannak olyan hétköznapi helyzetek, amikor egyidejűleg több betegjog is sérül, azonban a tájékoztatáshoz való jog tekintetében mindösszesen annyi elvárható, hogy megfelelő mennyiségű és tartalmú információt kapjon a beteg, és legyen ideje és lehetősége visszakérdezni az ellátójától, amennyiben valamelyik információ nem teljesen érthető számára.

A jelen helyzetek jobbításának az alapja, hogy a beteg ne a gyógyítás passzív elszenvedője, ne a gyógyítási folyamat tárgya, hanem saját kezelésének aktív és felelős résztvevője és az orvos egyenrangú partnere, aki segíthet abban, hogy az ne kényszerüljön magányos döntéshozatalra a beteget érintő fontos kérdésekben. A betegjogok érvényesítése akadályozhatja csak meg, hogy a modern medicina személytelen és dehumanizálódott iparággá alacsonyodjék le. [3]

A betegre fordított idő vizsgálatakor az adminisztrációra fordított időt szükséges szembe állítani. A kötelező adminisztráció az ellátás résztvevői szemszögéből mást és mást jelent. A szolgáltatónak részben jogszabályi, másrészt potenciális védelmi kötelezettség, míg az ellátott számára a reá fordítható értékes időt megcsonkító kötelezettség lesz. Az adminisztráció terhe ténylegesen elveheti a betegre vagy a hozzátartozóra fordított időt, de nem jelenthet mentséget a tájékoztatás kötelezettsége alól. Az ideális egyensúly megteremtésére szükséges törekedni; a beteg tudja, hogy ami vele történik, annak nyoma kell, hogy legyen, de azt is szükséges érezni, hogy nem „csak” vele, hanem érte is van az adminisztratív kötelezettség. A hetvenes évektől kezdve nemzetközileg megfigyelhető az a tendencia, hogy a betegek egyre inkább szeretnének beleszólni abba, hogy milyen normák alapján lássák el őket, szeretnék, ha az ő elvárásaik is hatást gyakorolnának az egészségügy működésére. 

A betegek élnek az egészségügyi ellátáshoz való jogukkal, csak olykor figyelmen kívül hagyják az ellátó orvos tanácsait, javaslatait. A legnehezebb a gyakorlatban a beteg belátási képességének a megállapítása, vagyis annak eldöntése, hogy a beteg ésszerűtlennek tűnő döntését elfogadja-e az orvos cselekvőképes ember döntésének? Kiemelten fontos ezekben az esetekben a jó döntés.

A betegtájékoztatás teljeskörűségének és a dokumentáció pontosságának szoros átfedésben kell lennie, hiszen a készült dokumentációt fogja a beteg az aláírásával ellátni. A későbbiek során ez lesz az egyetlen dokumentum, amellyel az első ellátó bizonyságot tud adni igazáról. Fontos tudni, hogy a beteg bármilyen gyógyszert, diagnosztikus vagy terápiás beavatkozást visszautasíthat, de ebből nem következik, hogy olyan kezelést kérhet, amilyet csak akar. Ez a szolgáltatói szemlélet egyre gyakrabban tapasztalható a hazai egészségügyi ellátórendszerben.

A jelenlegi egészségügyi ellátórendszer számos esetben igen kiszolgáltott helyzetben van. A beteg tájékoztatáshoz való jogát a lehetőség szerint maximálisan szükséges kielégíteni, de egyben fontos arra is figyelni, hogy a beteggel kapcsolatos valamennyi dokumentáció is a lehető legtöbbet és legpontosabban tartalmazza mindazt, ami a beteggel történt, és amiről tájékoztatva lett. Mindezek naprakész állapotban tartásához a betegek és az egészségügyi dolgozók folyamatos képzése, oktatása segíthet hozzá.

[1] dr.Kovács József: A modern orvosi etika alapjai Medicina Könyvkiadó Zrt, Budapest, 2006 p:576
[2] dr.Kovács József: A modern orvosi etika alapjai Medicina Könyvkiadó Zrt, Budapest, 2006 p:577
[3] Leenen, H., Gevers, S., Pinet, Geneviéve (1993): The Rights of Patients in Europe. A Comerative Study. (Published on behalf of the World Health Organization Regional Office for Europe. Deventer-Boston, Kluwer Law and Taxation Publishers (p.13)

Cikkek az egészségről

**SMARTSEARCH**